Mi az a feltöltő szivattyú? A szivattyúk meghatározása, célja és helyes feltöltése

Mi az a szivattyú feltöltése?

Képzelje el, hogy odamegy egy centrifugális szivattyúhoz, amelyet most telepítettek. A motor forog, a tengely forog, de nem jön ki folyadék. Néhány perc hibaelhárítás után észreveszi, hogy a szivattyú feltöltés nélkül indult el. Ez a szivattyú meghibásodásának egyik leggyakoribb oka, és egyben az egyik legkönnyebben megelőzhető.

A feltöltés az a folyamat, amikor a szivattyúházat és a szívóvezetéket feltöltik a szivattyúzandó folyadékkal, így minden levegő, gáz vagy gőz kiszorul. Amíg ez nem történik meg, a szabványos centrifugálszivattyú nem képes elegendő nyomást kifejteni ahhoz, hogy a folyadékot felszívja az alatta lévő forrásból. Egyszerűen fogalmazva, a feltöltéssel a szivattyú belsejében lévő levegőt a tényleges technológiai folyadékkal helyettesítik, megteremtve a hidraulikus feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a járókerék hatékonyan mozgassa a folyadékot.

Technikai értelemben a feltöltő szivattyú két dolog egyike lehet: maga a feltöltés, vagy egy kis segédszivattyú, amely vákuumot hoz létre és folyadékot szív be a fő szivattyúba. Az ipari gyakorlatban, ha valaki megkérdezi, mi az a feltöltő szivattyú, általában meg akarja érteni azt a feltöltési eljárást, amelyre sok szivattyúnak szüksége van, mielőtt működésbe léphet. Ugyanez a kifejezés megjelenik az önfelszívó szivattyúkon is, amelyek beépített mechanizmust tartalmaznak, amely minden indításkor szükségtelenné teszi a külső feltöltést.

Miért kell a szivattyúkat alapozni?

A legtöbb centrifugálszivattyú nem képes elég erős vákuumot létrehozni ahhoz, hogy önmagában emelje ki a folyadékot a pihenésből. A járókerék forog, és kifelé dobja a folyadékot, de ha a ház megtelik levegővel, a levegő egyszerűen visszakerül a szivattyú belsejébe. A légköri nyomás csak akkor tudja felnyomni a vizet a szívócsőben, ha a szivattyúház sűrűbb folyadékkal van megtöltve, levegővel nem. Ez az oka annak, hogy egy üres szívóvezetékkel és nyitott házzal rendelkező szivattyú korlátlan ideig szárazon működik anélkül, hogy bármilyen folyadékot megmozgatna.

Két gyakorlati következménye van annak, ha a szivattyút fel nem tölti. Először is, a szivattyú túlmelegedhet, mivel a folyadékra a hő elvezetéséhez van szükség a tömítési felületekről és a csapágyakról. Másodszor, a szárazonfutás gyorsan károsíthatja a mechanikus tömítést, különösen a korrozív vagy koptató anyagokat kezelő vegyi szivattyúkban. Az eredmény gyakran drága állásidő és idő előtti tömítéscsere. Az alapozás nem választható rituálé; ez egy alapvető lépés a szivattyú és a folyamat védelmében.

Egyes szivattyúkialakítások teljesen elkerülik ezt a problémát. Egy önfelszívó szivattyú kis mennyiségű folyadékot keringet a burkolaton belül, hogy az egymást követő löketeknél vákuumot hozzon létre, és automatikusan felszívja a folyadékot a szívóvezetéken. Más lökettérfogatú szivattyúk, például a csavaros szivattyúk, erős vákuumot tudnak létrehozni, és ezért sokkal jobban kezelik a levegő felszívódását, mint a hagyományos centrifugálszivattyúk. Egy tipikus végszívású centrifugálszivattyú esetében azonban a kezelőnek külső feltöltési módszert kell biztosítania, mielőtt a szivattyú elvégezné a munkáját.

Feltöltési módszerek és feltöltési szivattyúrendszerek

A megfelelő feltöltési mód a szivattyú méretétől, a szívómagasságtól, a folyadék tulajdonságaitól és a szivattyú indításának gyakoriságától függ. Folyamatos ipari üzemben a kezelők ritkán akarnak minden nap kinyitni egy légtelenítő dugót és vizet önteni a szivattyúházba. Itt válnak értékessé a feltöltőrendszerek és a kiegészítő feltöltőszivattyúk.

Kézi alapozás

A kézi alapozás a legegyszerűbb módszer. A kezelő kinyit egy légtelenítő szelepet a szivattyúházon vagy a nyomóvezetéken, folyadékot önt a házba, amíg az túl nem folyik, majd lezárja a szellőzőnyílást és elindítja a szivattyút. Ez akkor működik, ha a szívóforrás a szivattyú felett van (pozitív statikus fej), vagy ha a szívómagasság nagyon kicsi. A kézi feltöltés munkaigényes, és nem alkalmas ismételt start-stop ciklusokra, de továbbra is általános a mobil berendezéseken és a kis átemelő szivattyúkon.

Vákuumszivattyúk és kiegészítő feltöltőszivattyúk

Ha a szivattyúnak automatikusan be kell indulnia, vagy ha nagy a szívómagasság, egy segédrendszert használnak. A fő szivattyú szívó- vagy nyomóvezetékéhez külön feltöltőszivattyú – gyakran kis vákuumszivattyú vagy térfogat-kiszorításos szivattyú – csatlakozik. Kiszívja a levegőt a házból és a szívócsőből, lehetővé téve, hogy a légköri nyomás a folyadékot a szivattyúba nyomja. Amint a folyadék eléri a szivattyút, a feltöltőrendszer leáll, és a fő szivattyú átveszi az irányítást. Ezek a rendszerek gyakoriak a tűzoltószivattyúkon, öntözésfokozókon és ipari átrakóállomásokon.

Számos vegyi üzemben a segédfeltöltő szivattyút korrózióálló egységnek tervezték, mivel ugyanazokat a gőzöket és folyadékokat kezeli, mint a főszivattyú. Iparunk vegyi szivattyú tartomány magában foglalja mind az önfelszívó szivattyúkat, mind a szabványos centrifugálszivattyúkat, amelyek párosíthatók a megfelelően kiválasztott feltöltőrendszerrel.

Automatikus töltőrendszerek

Az automatikus feltöltőrendszerek figyelik a szivattyú állapotát, és minden alkalommal elindítják a feltöltést, amikor a szivattyú beindul. Gyakran tartalmaznak szintérzékelőt a házban, vákuumforrást és vezérlőpanelt. A szivattyú bekapcsolásakor a rendszer először kiszívja a levegőt, érzékeli a folyadékot, majd engedi a főszivattyú működését. Ez a legmegbízhatóbb megközelítés távoli vagy felügyelet nélküli telepítésekhez, mert kiküszöböli az emberi hibatényezőt.

Önfelszívó szivattyúk vs. nem önfelszívó szivattyúk

Az önfelszívó és a nem önfelszívó szivattyú közötti választás az egyik legfontosabb döntés a rendszertervezés során. A megkülönböztetés nem csak a kényelemről szól; hatással van a csövek elrendezésére, az indítási eljárásokra, a karbantartás gyakoriságára és a rendszer teljes költségére. Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb különbségeket.

Az olyan telepítéseknél, ahol a kézi felszívás nem praktikus, az önfelszívó szivattyú mindent leegyszerűsít. Erős önfelszívó szivattyúnkat gyors levegőelszívásra és folyamatos újraindításra tervezték, míg a szinkron nyomó- és szívószivattyú a gyakori indítási-leállítási ciklusokat külső vákuumforrás igénye nélkül kezeli.

A szivattyú megfelelő feltöltése

A kézi feltöltés lépéseinek megértése még önfelszívó szivattyú esetén is segít a problémák diagnosztizálásában és annak ellenőrzésében, hogy a szivattyú üzemkész. Az alábbi eljárás a hagyományos centrifugálszivattyúkra vonatkozik, amelyek lábszelepe vagy visszacsapó szelepe van a szívóvezetékben.

1. Zárja el a nyomószelepet, hogy a szivattyú ne forogjon fel terhelés nélkül, ha folyadék érkezik.
2. Nyissa ki a légtelenítő dugót vagy a légtelenítő szelepet a szivattyúház tetején, hogy a levegő távozhasson.
3. Lassan töltse fel a házat és a szívócsövet a szivattyúzott folyadékkal. Folytassa mindaddig, amíg egyenletes, látható légbuborékok nélküli sugár nem jön ki a szellőzőnyíláson.
4. Szorosan zárja le a szellőződugót. Ne húzza túl, különösen a műanyag vagy bélelt szivattyúkon.
5. Szükség esetén kissé nyissa ki a nyomószelepet, majd indítsa el a motort.
6. Figyelje a nyomónyomásmérőt. A várt nyomás hirtelen emelkedése azt jelzi, hogy a szivattyú folyadékot szívott fel és feltöltődött.
7. Ha a szivattyú néhány perces futás után elveszíti a feltöltést, ellenőrizze a szívóvezeték szivárgását, ellenőrizze a lábszelepet, és ellenőrizze, hogy a szivattyúházból nem szivárog-e levegő.

Soha ne bízzon abban, hogy a szivattyú néhány másodpercnél tovább szárazon működik. Ha nem biztos abban, hogy a szivattyú fel van-e töltve, állítsa le, ellenőrizze újra a folyadékszintet, és ismételje meg az eljárást. Ennek a lépésnek a siettetése a leggyorsabb módja a mechanikus tömítés sérülésének.

Alapozás ipari vegyi alkalmazásokban

A kémiai folyamatok szivattyúi további kihívásokat jelentenek a feltöltéssel kapcsolatban, mivel a folyadékok korrozívak, mérgezőek, illékonyak vagy forróak lehetnek. A feltöltési eljárás kis hibája a folyamat során keletkező gőzök felszabadulását, kavitációt okozhat, vagy a szivattyút szárazon, veszélyes folyadékkal hagyhatja el a házban. Ezért a vegyi üzemek jellemzően zárt alapozórendszereket, nyomástartó berendezéseket vagy önfelszívó rendszereket használnak a nyitott kézi alapozás helyett.

Ha a szivattyút a folyadékszint alá helyezzük, a feltöltés természetesen egyszerűbb, mivel a statikus fej a folyadékot a burkolatba nyomja. De ha egy vegyszerszivattyúnak egy tartályból vagy egy olajteknőből kell szívnia, a feltöltőrendszernek kezelnie kell az agresszív közeget. A vákuumszivattyú, a tömítés és a belső nedves részek anyagának kiválasztása kritikussá válik. Gyakran korrózióálló ötvözetekre vagy fluorpolimer bélésekre van szükség, és előfordulhat, hogy a szellőzővezetékeket egy gőzgyűjtő rendszerbe kell vezetni. Bővebben olvashatsz róla a megfelelő szivattyúanyagok kiválasztása korrozív és koptató folyadékokhoz megérteni, hogy ezek a választások hogyan befolyásolják a hosszú távú megbízhatóságot.

Számos folyamatos vegyszerszállítási feladathoz továbbra is a megbízható külső feltöltőrendszerrel rendelkező standard centrifugálszivattyú az első választás. A miénk CZ szabvány vegyipari folyamatszivattyú széles körben használják az ilyen szolgáltatásokban, mert robusztus burkolatot és a kohászatok széles választékát kínálja. Amikor új szivattyút választanak ki egy vegyi üzembe, akkor a feltöltési módot a szivattyú hidraulikájával egy időben kell felülvizsgálni, nem pedig utólag.

CZ szabványos vegyipari eljárású szivattyúgyártók, gyár - Jiangsu Feixiang szivattyú A Jiangsu Feixiang Pump a kínai CZ szabványos vegyi eljárású szivattyúgyártó és nagykereskedelmi CZ szabványos vegyi eljárású szivattyúgyár, 1... Termék megtekintése →

Következtetés

Az alapozás nem egyszerűen egy indítási rutin; ez az a lépés, amely lehetővé teszi a centrifugálszivattyú számára, hogy megteremtse a teljes szívóképességét. A feltöltő szivattyú lehet egy speciális segédeszköz, amely elszívja a levegőt, vagy utalhat a belső önfelszívó mechanizmusra, amely megkönnyíti a szivattyú működését. Az elv mindkét esetben ugyanaz: a levegőt ki kell szorítani, mielőtt a folyadékot megbízhatóan mozgatni lehetne.

A mérnökök és a karbantartó csapatok számára a gyakorlati megoldás egyértelmű: mindig ellenőrizze, hogy a szivattyúház tele van-e folyadékkal, mielőtt elindítaná a szabványos centrifugálszivattyút, és válasszon önfelszívó kialakítást, ha a folyamat gyakori újraindítást igényel, vagy szívómagasság van. Az alapozásra való odafigyelés védi a tömítést, a járókereket és az egész gyártósort. Ha új szivattyú telepítését értékeli, tekintse át a feltöltési módszert a szivattyú kiválasztásának részeként, ne azután, hogy a csővezeték már a helyén van.